A hálószoba fala még mindig nincs készen, egészen pontosan a fal nincs a helyén. Ennek az az oka, hogy egész nyáron tereprendezéssel voltunk elfoglalva, mert az idő ezt megengedte. Mindig vártuk az esőt, de az nem jött, így viszont egész jól haladtunk a kinti munkákkal. Erről majd írok később, de addig is megmutatom, hogy ezzel a fallal hol tartok.

Adott egy pozdorja fal, amit – még ma sem igazán értem miért – valaki anno régen letapétázott egy erdei házikó fotójával. Ez mára jól meg is fakult, úgyhogy kékben úszik az egész kép. Nehezen le tudtam kapirgálni a falról a képet. Nagyon nehezen…

A megvásárolt deszkákat lecsiszoltam, de nem tükör simára, tetszik, hogy vannak benne egyenetlenségek.

Sok ötletet, képet, megoldást megnéztem, és el is döntöttem, hogy magam fogom elkészíteni a csodás vaspácot a deszkák színezéséhez. Megvettem a fém mosogató szivacsokat, volt jó sok ecetem, és egy üvegben beindítottam a páckészítés folyamatát. 3 nap után az ecetem még mindig kristálytisztán „feszített” az üvegben… Totális csalódás volt, gondolom, a szuper Vileda mosogatószivacson lévő réteg nem igazi fém, vagy nem is tudom miből van igazából. A csomagolásán mindenesetre fém volt, az anyagmegnevezésnél. Na mindegy, erről ennyit.

Így aztán gyorsan újraterveztem. Az otthon lévő kész lazúrok közül a diót választottam, főleg a meleg barnás színe miatt. Úgyhogy a csiszolás után vékony dió színű lazúrral átkentem minden deszkát. Száradás után erre fehér diszperziós falfestéket húztam. A képen is látszik, hogy nem fedtem le tökéletesre a lazúros réteget.

Szintén száradás után fogtam a már amúgy is meglévő fém mosogató szivacsot, és megcsiszolgattam vele a deszkákat úgy, hogy egymás mellett voltak lefektetve szorosan. Így azért jó, mert egyben is látom az összefüggő „falfelületet”. A csiszolásra viszont szuper volt a fém szivacs, nagyon jól meg tudtam vele koptatni a felső, fehér réteget.

A nagy diófa alatt tudtam csak lefotózni, így az árnyékok is látszanak a kész deszkákon. Nagyon szép, rusztikus, meleg hangulatú lett. Már alig várom, hogy végre a helyükre kerüljenek!